Biden kampánystábja legalább két rivális csapatot környékezett meg, egy lehetséges háttéralku reményében a február 3-ai kaukusz előtt.

A kisebb támogatottságú jelöltek visszaléptetésének hagyománya van az Egyesült Államokban. Ilyenkor a kieső aspiráns újságírók hada előtt jelenti be kampánya felfüggesztését, a megszokott frázisok kíséretében: elfogyott a lendület, rájött, hogy kit érdemes támogatni, inkább a következő elnökválasztásra tartalékolja erőit, stb. Érdekes látni, hogy az elkötelezett szavazók többnyire fegyelmezettek, és a kieső jelöltet „megvásároló” politikusra voksolnak a továbbiakban. A kaukusz rendszere alapvetően jó közeget biztosít a machinációkra, hisz a döntést hosszas viták előzik meg. Itt meg lehet győzni az alacsony támogatottságú jelölt híveit, hogy ne pazarolják el voksaikat. Ők megjelenve egy másik aspiránsnál a mérleg nyelvét képezhetik. „A józan ész ezt diktálja, de mondani könnyebb mint véghezvinni, ugyanis jó szervezettség kell hozzá” nyilatkozta Sam Roecker, az iowai demokraták tanácsadója, aki korábban maga is előválasztási kampányokat segített. „A kaukusz zsúfolt, kaotikus és mindent menet közben kell kimatekozni, sokszor képzetlen aktivistákkal. Az egész szervezést igényel.”

A két jelölt közötti megállapodások mellett a stábok a bizonytalan szavazók megszólítására is fel vannak készülve. Mike Frosolone, aki Cory Booker szenátor – azóta felfüggesztett – kampányát vitte elmondta, ők egy saját applikációt fejlesztettek ki, mellyel a kampány irányítói folyamatosan kommunikálhatnak egymással, megjelölve, hogy melyik jelölt szavazóira kell rátelepedni, melyik szavazókörben mennyi voks hiányzik még a győzelemhez.

A jelöltek kampánystábjai a New York Times-nak szivárogtattak, ezzel országosan terjesztve a hírt, miszerint Biden megbízottjai tárgyalásra hívták Andrew Yang milliárdos befektető segítőit, illetve Amy Klobuchar minnesotai szenátorasszony tanácsadóit. Az utolsó felmérések szerint Yang 3,3%-on, Klobuchar pedig 9,3%-on áll Iowában. Biden hátránya Sandersel szemben 2 és 4% között mozog, így bármely jelölt visszalépése fontos lenne számára. A két stáb hivatalosan visszautasította az ajánlatokat.

A vermonti szenátor támogatottsága meredek emelkedésbe kezdett és ez nagy fegyvertény 

Az elmúlt héten Bernie Sanders az összes vita és pengeváltás középpontjába került. A minden irányból érkező támadások azonban kimondottan jót tettek vele. Az országos felmérések egyöntetűen mutatják támogatottságának emelkedését, és ez a legjobbkor jön számára az iowai kaukusz előtt durván egy héttel. A CNN által megrendelt kutatás is először mutatta ki, hogy Sanders lőtávolságba került Joe Biden egykori alelnökkel szemben a demokrata szavazókért vívott küzdelemben. A verseny második állomásán, New Hampshire-ben – ahol 2016-ban kiütéses győzelmet aratott Clinton felett – egy másik kutatás jelentős előnyt mér számára a teljes mezőnnyel szemben. Az említett felmérések azonban nem egyhangúak; Biden továbbra is vezet Iowában, bár ott csak pár alkalommal monitorozták a választói hangulatot.

Összességében tehát a héten megjelent új felmérési adatok Sanders legjobbjai között szerepelnek, még a közelmúltbeli nyilvános csatározások ellenére is. Elizabeth Warren, Hillary Clinton, Biden és Trump együtt próbálják kiiktatni legveszélyesebb ellenfelüket – de egyenlőre a „teher alatt nő a pálma” elve érvényesül.

Itt van még három dolog, amit megtudtunk a heti közvélemény-kutatások alapján:

1. Bident nem lehet leírni

A Bernie-momentum ellenére a Monmouth University országos kutatása továbbra is Biden 7 pontos előnyét mutatja, 30-23 arányban. Elizabeth Warren csökkenő támogatottsággal a harmadik helyen evickél a két férfi mögött. A Suffolk Egyetem felmérése New Hampshire-ben egy százalékos hátrányt jelez a volt alelnöknek. Az ugyanazon államot vizsgáló kutatások között azért is lehetnek eltérések, mert módszertanukban más utat követnek (például az egyik nem számolja a még bizonytalan, jelöltet nem választó szavazókat).

2. Sanders ereje a fiatal szavazókban rejlik

Az, hogy a legidősebb jelölt a legnépszerűbb a fiatalok között, nem újdonság. Sanders rutinszerűen nyerte meg az ifjúság szavazatait a 2016-os előválasztás során. A friss felmérések most is azt mutatják, ez lehet győzelmének kulcsa a 2020-as sűrű mezőnyben. Ugyanis a szavazók életkora a verseny meghatározó tényezője a demokraták oldalán. A 45 év alattiak 39%-a egyértelműen őt támogatja. Ezáltal 21%-os előnye van ebben a szegmensben a második Warrennel szemben. A 45 felettiek között már csupán 16% támogatja, 65 év felett pedig ennek a fele, 8%. Biden tartalékai itt 33 és 37%. A tagállami és az országos felmérések e téren egybeesnek.

3. Mit láthatunk Iowa előtt? Semmit.

A nagy mennyiségű beérkező információ mellett helytálló a fenti válasz. Másfél héttel Iowa előtt relatíve kevés kutatás célozta az államot és ezek a kutatások sem feltétlenül megbízhatóak. Az év kezdete óta három soványka felmérés látott napvilágot, amire magyarázat a plafont verdeső közvélemény-kutatási árak és a helyi média csekély költségvetésének együttese.

A tisztánlátást az sem segíti, hogy egy kaukusz mindig kaotikusabb, mint egy szimpla előválasztás (primary). Sok szavazó úgy érkezik meg az esti tanácskozásra, hogy halvány lila gőze sincs a jelöltek programjáról, csak ott helyben fog tájékozódni és dönteni. A rekord számú aspiráns jelenléte is befolyásoló tényező. A CNN által megrendelt kutatást vezető szakember úgy nyilatkozott, legalább két tucat politikus folytat aktív kampány Iowában, ezt lekövetni egy időben pedig lehetetlen, a hatásukat felmérni pedig még kevésbé lehet.

Bár hagyományosan 1972 óta Iowa nyitja meg a sort az előválasztási kampányokban, az állam mottója valószínűleg nem erre utal. Egy ilyen fontos eseménysorozat nyitánya értelemszerűen túlmisztifikált és gyakran elhamarkodott következtetések levonására ösztönzi a politikai kommentátorokat. Közhelyként ismert, hogy aki Iowát „viszi” azé az elnökjelöltség is. Pedig 1972 óta csupán az itt győztesek 43%-a, tehát a kisebbség jutott el a finisig. Ez az arány a republikánusoknál hajszállal jobb, 50%. Tehát az a republikánus politikus, aki az első állomáson diadalt arat, elnökjelölt lesz. Vagy nem. De az egyik biztos.

Történelmileg Iowa igazi billegő állam, azaz hol ide, hol oda szavazott az elmúlt 100 évben. A teljes elektori történelmet tekintve inkább republikánus (29 győzelem, 14 demokrata) Legutóbb, 2016-ban a győztest támogatta. Trump 51,1%-kal nyert Clinton 41,7%-ával szemben. Ez szignifikáns különbség, hiszen ennél nagyobb különbséggel csak Ronald Reagan tudott itt nyerni 1980-ban Jimmy Carter ellenében. A két fő jelölt között ritkán van 10% vagy annál nagyobb különbség. Iowa jelenleg 6 elektort küld az elnökválasztó kollégiumba, így ebből az aspektusból nem tartozik a jelentősebb államok közé.

Iowa lakossága nem sokkal több, mint 3 millió fő. Kiemelendő érdekesség, hogy 90% a fehér lakosság aránya, ezáltal az állam szavazói demográfiája nem reprezentatív az Egyesült Államok teljes választói rétegeit tekintve. Az iowaiak 61%-a él városokban, tehát agrár gyökereivel ellentétben mára alapvetően urbánus államról beszélhetünk. Ez a helyi gazdaságon is meglátszik, mely az elmúlt 40 évben jelentős diverzifikáción ment át, és mára több lábon áll. Felekezeti hovatartozás tekintetében 60% a protestánsok aránya és 18% vallja magát katolikusnak. Ez az elnökjelöltek személyétől függően számít fontosnak vagy sem.

Az előválasztások során két fogalomba szoktunk ütközni, melyeket érdemes már az elején tisztázni. Ez az előválasztás, illetve a kaukusz. Iowában a kaukusszal választanak a jelöltek közül. Ez annyit tesz, hogy a pártok helyi szervezetei összejöveteleket szerveznek egy adott időpontban. Itt minden szavazásra jogosult állampolgár, aki előzetesen regisztrált megjelenhet és kifejezheti támogatását egyik másik jelölt iránt. Nem csupán szavazásról beszélünk, korteskedni is lehet, azaz a jelöltek mellett érvelni, állást foglalni, másokat meggyőzni. Az egész egy nagy teadélutánra vagy egy egyetemi vitakörre hasonlít. A procedúra annyira nyílt, hogy sokszor a szavazás sem titkos, kisebb létszámú csoportoknál kézfeltartással is lehet voksolni. A február 3-ai kaukuszon 41 delegált személyéről döntenek, akiknek a Demokrata Párt júliusi konvencióján kell voksolniuk a szavazóik által elvárt jelöltre.

Bár az idei kampány rekordszámú jelölt, számszerűleg 29 (!) indulásával kezdődött, fél hónappal Iowa előtt 12 aspiráns van még versenyben. Közülük heten még az 5%-ot sem érik el az országos felmérésekben (egyes tagállami kutatásokban ez változhat, például ha az illető az adott állam szenátora, kongresszusi képviselője). Velük érdemben nem éri meg foglalkozni, indulásuk nem oszt nem szoroz, az első próbatétel után ki fognak szállni a versenyből. Támogatóik az ideológiailag hozzájuk legközelebb álló talpon maradt jelölthöz fognak szivárogni. Ez főképp a centrista irányvonal képviselőinek kedvez (Biden, Buttigieg).

Kép forrása: CNN.com

A megmaradt 5 politikus közül Michael Bloomberg kampánya szintén gyenge lábakon áll (az országos felmérésekben 5,7%) viszont deklarálta, hogy tetemes vagyonával bárkit hajlandó megtámogatni, aki Trump kihívójává válik a demokrata oldalon. Márpedig tudjuk, hogy a kampányok legfőbb felhajtóereje a dollár. Bloomberg valószínűleg hamar kiszáll majd a versenyből és később dönti el, kit támogat hivatalosan. Milliárdosként inkább a centristák felé hajlik, semmint a párt balszárnyát adó, magukat demokratikus szocialistáknak vallók irányába.

Pete Buttigieg sötét ló. Az indianai South Bend városának polgármestere mindösszesen 37 éves és sokkal valószínűbb, hogy a 2024-es elnökválasztásra készítheti fel magát. A fiatal demokrata országosan csupán 7% körüli támogatottságot élvez, azonban Iowában 20%-kal szoros versenyben mérik a harmadik helyre. Egy esetleges jó szereplés momentumot képezhet a számára és megváltoztathatja a kampány eddigi dinamikáját. Buttigieg egyébként szintén a centrista vonal képviselője.

Bernie Sanders vermonti szenátor 2016-ban az utolsó pillanatig küzdött az elnökjelöltség elnyeréséért Hillary Clintonnal szemben, melyben végül alulmaradt. Sanders igazi veterán politikus, egyfajta legenda és szimbólum a fiatal és baloldali szavazók körében. Progresszív elképzelései jelentősen átalakítanák az állampolgárok mindennapjait. Nem véletlen, hogy nem lopta be magát a pártvezetőség szívébe. Az elit támogatásának hiánya azonban még előnyére is válhat, ha az elégedetlen kisemberek vállán a Fehér Házig jut. Jelenleg országosan 19% körülre mérik (az egyik legismertebb arc a mezőnyben), Iowában 20%-kal az első helyre. Legjelentősebb hátránya előrehaladott kora (78 éves) lehet.

Elizabeth Warren Massachusetts állam szenátora és Sandershez hasonlóan a párt progresszív balszárnyához tartozik. 16-17%-os támogatottságával ott liheg a vermonti szenátor nyakában, de nagyon bizonyítania kell, hogy indulásának van létjogosultsága. Egy gyengébb kezdés után támogatói gyorsan átpártolhatnak Sandershez, akivel egyébként közeli barátok. Nem véletlen, hogy az eddig működő hallgatólagos megállapodás, miszerint nem támadják egymást vagy csak igen takarékon a tegnapi televíziós vitában felbomlott, miután Warren nekiment párttársának például a külpolitikai vagy gender kérdésekben.

Joe Biden korábbi alelnök a választási küzdelem egyértelmű favoritja, a demokrata pártvezetés, az establishment jelöltje. Mióta bejelentette indulását, kisebb nagyobb mértékben tartja előnyét riválisai előtt. Jelenleg 27% körül mérik, de az utóbbi napokban támogatottsága olvadni látszik. Trump tisztán őt tartja a legnagyobb veszélynek önmagára nézve, ezért napi rendszerességgel támadja a közösségi médiában.

Röviden ennyi, a későbbiekben részletesebben is kitérünk az egyes jelöltek által képviselt szakpolitikai álláspontokra. A következő posztban pedig megnézzük, mit is kell tudni az első csatatérről, Iowa államról.

Panem et circenses. A római szállóige 2000 év elteltével is hordozza eredeti mondanivalóját, egy olyan birodalomban mely világhódító ambíciójával, sas madaras jelképeivel az új Rómaként szeret tetszelegni. Most, 2020-ban a birodalom vezetői ismét a kenyér és cirkusz eszközeivel támadnak saját népükre. A világpolitika legfőbb showműsora veszi kezdetét bő egy hónap múlva. Az Amerikai Egyesült Államok elnököt választ, de előbb a két nagy párt választ „gladiátort” magának. Republikánus oldalon nincsenek kérdőjelek, Donald Trump újrázni próbál, kihívói súlytalanok (bár nem jelentéktelenek, lásd Bill Weld) több állam pedig már le is mondta részvételét az előválasztási folyamatban, virtuális delegáltjait az elnöknek „ajándékozva”.

Az igazi, vérre menő küzdelem február 3-án Iowában kezdődik a Demokrata Párt berkeiben. A jelenleg létszámában történelmi rekordot döntő mezőny ott egyben ki is fog rostálódni, és a párttagság 4, esetleg 5 aspiráns körül fog tömörülni. Mivel a kiválasztott jó esélyekkel fog indulni Trump ellen novemberben, elhúzódó, parázs konfliktusra számíthatunk, sok meglepő fordulattal.

Újonnan indított blogomon ezt a küzdelmet kívánom nyomon követni, a tények bemutatásával és a legfontosabb következtetések levonásával. Bemutatom a csatatérként szolgáló államok sajátosságait és kitekintést teszünk a múltba, hogy lássuk hogyan alakult egy egy küzdelem 5-10 vagy 50 évvel ezelőtt. Szeretném, ha a világpolitika iránt érdeklődő olvasók objektíven tájékozódhatnának a jelöltek fontosabb kérdésekben felvett álláspontjairól, lépéseikről. Kövessétek velem együtt ezt az izgalmas időszakot!