Panem et circenses. A római szállóige 2000 év elteltével is hordozza eredeti mondanivalóját, egy olyan birodalomban mely világhódító ambíciójával, sas madaras jelképeivel az új Rómaként szeret tetszelegni. Most, 2020-ban a birodalom vezetői ismét a kenyér és cirkusz eszközeivel támadnak saját népükre. A világpolitika legfőbb showműsora veszi kezdetét bő egy hónap múlva. Az Amerikai Egyesült Államok elnököt választ, de előbb a két nagy párt választ „gladiátort” magának. Republikánus oldalon nincsenek kérdőjelek, Donald Trump újrázni próbál, kihívói súlytalanok (bár nem jelentéktelenek, lásd Bill Weld) több állam pedig már le is mondta részvételét az előválasztási folyamatban, virtuális delegáltjait az elnöknek „ajándékozva”.

Az igazi, vérre menő küzdelem február 3-án Iowában kezdődik a Demokrata Párt berkeiben. A jelenleg létszámában történelmi rekordot döntő mezőny ott egyben ki is fog rostálódni, és a párttagság 4, esetleg 5 aspiráns körül fog tömörülni. Mivel a kiválasztott jó esélyekkel fog indulni Trump ellen novemberben, elhúzódó, parázs konfliktusra számíthatunk, sok meglepő fordulattal.

Újonnan indított blogomon ezt a küzdelmet kívánom nyomon követni, a tények bemutatásával és a legfontosabb következtetések levonásával. Bemutatom a csatatérként szolgáló államok sajátosságait és kitekintést teszünk a múltba, hogy lássuk hogyan alakult egy egy küzdelem 5-10 vagy 50 évvel ezelőtt. Szeretném, ha a világpolitika iránt érdeklődő olvasók objektíven tájékozódhatnának a jelöltek fontosabb kérdésekben felvett álláspontjairól, lépéseikről. Kövessétek velem együtt ezt az izgalmas időszakot!